↑ Return to Írások

Az uttánászana és a ,,sonkahúrok” kapcsolata

Avagy miért is jó előrehajolni?

Egyszerűen, mert ez az egyik leghasznosabb nyújtógyakorlat. A hosszú élet s a jó egészség titka az izmok megfelelő állapota, ez a gyakorlat pedig egy sor olyan izmot nyújt, amelyek bizony szeretnek megrövidülni…

Többek között a fent említett ,,sonkahúrokat” is. Angolul ugyanis így hívják azt a csípőhajlító izomcsoportok, amelyik szinte teljes egészében lefedi combunk hátulját. A hamstring csoport a következő izmokból áll: m. (mint musculus) semimembranosus, m. semimembrenosus és a m. biceps femoris. (vagyis félighártyás, féliginas és kétfejű combizom). Az első két izom és a biceps femoris hosszú feje mind az ülőcsonton ered és onnan fut le a térd belső és külső oldalára. Pont mint egy sonkán egymás mellé kifeszített húrok, nyilván innen az angol elnevezés.

hamstringEzeknek az izmoknak az a jellegzetessége, hogy szinte mindig szabad, sőt ajánlatos nyújtani őket. Ha mozgunk, (pl. futás után főleg), akkor azért, ha nem mozgunk (ülés közben nagyon szépen meg tudnak rövidülni), akkor azért.

Mindhárom izom munkája kell a járáshoz, lépcsőzéshez és egyáltalán minden helyváltoztató mozgáshoz, ezért érdemes őket jól tartani. Már csak azért is, mert többek között medence és térdproblémákat is okozhatnak.

Az előrehajlás emellett megdolgoztatja a vádlit és az egész hátat is, és bizony ezeken a részeken is akadni szokott nyújtani való. Nem csoda, hogy a jógában is van egy ilyen gyakorlat, az uttánászana. Megfelelő kivitelezésénél s képen a pirossal jelölt izmokat nyújtjuk, lazulnak a kékkel jelölteket pedig feszítjük.

Ezért érdemes gyakran előrehajolni. Na, meg mert igen menő dolog 80-100 évesen (is) lazán elérni a lábujjainkat!